Jelenlegi hely

Bem József

Bem József  altábornagy
Bem József
67
altábornagy
(Tarnów, 1794. március 14. – Aleppó, 1850. december 10.)
A magyar és a lengyel nép közös hőse, a székelyek Bem apója 1807-ben állt be katonának, 1812-ben részt vett a napóleoni Grande Armée oroszországi hadjáratában, majd 1813-ban Gdansk védői között szolgált. Hősies magatartásáért 1813. december 20-án megkapta a francia becsületrendet. Az 1830–1831. évi lengyel szabadságharcban előbb ütegparancsnokként harcolt. Az orosz főerőkkel 1831. május 26-án Ostrolękánál vívott csatában 10 lövegével állította meg az orosz gyalogság előnyomulását. A lengyel szabadságharc végén már vezérőnagy volt. 1848. október második felében ő irányította a forradalmi Bécs védelmét. A vereséget követően Magyarországra jött, s Kossuth az erdélyi hadsereg parancsnokává nevezte ki. December végén Észak-Erdélyt tisztította meg, majd 1849 márciusára súlyos harcok után csaknem az egész testvérhazát visszafoglalta. Erdély felszabadításáért megkapta az altábornagyi rangot és a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát. Április közepén megjelent a Bánságban, a temesvári erődöt ostromzár alá vonta, s az itt állomásozó cs. kir. csapatokat Havasalföldre űzte. Júniusban azonban viszszatért Erdélybe, mert azt immár az osztrák– orosz erők egyesült támadása fenyegette. Bem két hónapon keresztül megakadályozta az oroszokat abban, hogy az alföldi magyar erők hátába kerüljenek. Az augusztus 6-i nagyszeben-nagycsűri döntő csatában azonban súlyos vereség érte. Ezután a Bánságba sietett, s itt Temesvárnál átvette a magyar főerők parancsnokságát. Augusztus 9-én döntő csatába ereszkedett Haynau cs. kir. főseregével, s vereséget szenvedett. Emigrált, belépett a török hadseregbe, s Murád pasa néven Aleppó parancsnokaként hunyt el.