Jelenlegi hely

Debrődy György

Debrődy György  vitéz, százados
Debrődy György
99
vitéz, százados
(Lajoskomárom, 1921. január 1. – Cortland, 1984. február 2.)
Az 1944. évi harcokban a magyar vadászrepülőknek többszörös ellenséges túlerővel kellett megküzdeniük. A bajtársiasság volt az a tényező, amely biztosíthatta a túlélést a reménytelennek látszó küzdelmekben és helyzetekben is. Debrődy György főhadnagy 1944 májusában már túl volt a 16. légi győzelmén, s jó sorsa mindig megóvta a haláltól. Pedig a légiharcok során gépét többször is lelőtték, s ő maga is megsebesült. 1944. május elején egy bevetés során Kenyeres Miklós hadnaggyal, együléses vadászgépeikkel szállítógépeket oltalmaztak. Útközben tizenkét Jak–9-es orosz vadászgép támadta meg őket. A két vadászrepülő – a szállítógépek szabad útját biztosítandó – felvette a harcot a hatszoros túlerővel. Debrődynek nem volt szerencséje, gépét hátulról eltalálták, benzintartálya kigyulladt, s kényszerleszállást kellett végrehajtania az orosz vonalak mögött. Helyzete reménytelennek látszott, amikor nem messze tőle, egy orosz vadászgép zuhant le, amelyet Kenyeres Miklós lőtt le. Csakhamar Kenyeres leszállt gépével, s odakiáltott neki: „Gyere gyorsan! Hazamegyünk!” Nagy nehezen begyömöszölték magukat az együléses gépbe, s a szovjet gyalogság tüzében felszálltak. Debrődy a szerencsés megmenekülés után még összesen 10 légi győzelmet aratott, s egyike volt a legmagasabb és legtöbb kitüntetést szerzett magyar pilótáknak. Soron kívül léptették elő századossá. A II. világháború végén amerikai hadifogságba esett, majd szabadulása után Olaszországba, később Kanadába ment, ahol mint műszaki tervező dolgozott. 1968-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, s haláláig ott élt.