Jelenlegi hely

Dessewffy Arisztid

Dessewffy Arisztid  vezérőrnagy
Dessewffy Arisztid
72
vezérőrnagy
(Csákány, 1802. június – Arad, 1849. október 6.)
Dessewffy 1819–1839 között húsz évig szolgált az 5. (Radetzky) huszárezredben, s századosként lépett ki. 1848-ban előbb nemzetőr őrnaggyá, majd novemberben honvéd alezredessé nevezték ki. Decembertől részt vett a felvidéki harcokban. Különösen kitüntette magát Kassánál 1849. január 4-én, amikor a vesztett csata után fejvesztve menekülő csapatokat az általa vezényelt jobbszárnynak a rendet megtartó alakulatai fedezték Miskolcig. Hasonlóan jól szerepelt a Bodrog és a Tisza melletti védelmi harcokban. 1849. február 18-án – immáron ezredesként – Kompoltnál négy század huszár élén rajtaütött egy vértes osztályon, s közülük 50 főt levágott s 35 főt elfogott. A tavaszi hadjáratban Tápióbicskénél Nagysallónál és Komáromnál csillogtatta meg katonai képességeit. Április 18-án kapta meg a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. Június elején tábornokká és a IX. hadtest parancsnokává nevezték ki. Az orosz betörés után a Felvidéken vívott utóvédi ütközetekben lassította az orosz főerők előnyomulását. Július 20-án Turánál – hadseregparancsnokának, Perczel Mórnak szavai szerint – leonidászi hősiességgel harcolt a túlerőben lévő oroszok ellen. Orosz szemtanúk is félelemmel vegyes csodálattal emlegették e „valóságos halál angyalát”, akit a Magyar Katonai Érdemrend mellén lévő kettőskeresztes kitüntetése miatt állítólag püspöknek néztek. A temesvári vereség után előbb emigrálni akart, de volt tiszttársának, Liechtenstein cs. kir. altábornagynak a rábeszélésére mégis itthon maradt. Ennek ellenére a cs. kir. hadbíróság halálra ítélte, s október 6-án az aradi vár sáncárkában Kiss Ernővel, Schweidel Józseffel és Lázár Vilmossal együtt őt is agyonlőtték.