Jelenlegi hely

Hédervári Dezső

Hédervári Dezső királyi vitéz
Hédervári Dezső
14
királyi vitéz
(? – Vöröstoronyi-szoros, 1330)
A magyar királyok már a XIII. században megmegújuló kísérletet tettek arra, hogy a Kárpátokon túli területeket meghódoltassák. Ezt a törekvést az Anjou-házi királyok is folytatták. Károly Róbert 1326-ban győzte le az Erdélybe betörő kunokat, akik valószínűleg a havasalföldi román vajda, Bazaráb biztatására nyomultak be magyar területre. Bazaráb 1325-ig a magyar király hűbérese volt, majd elpártolt, de már 1327-ben ismét visszatért, hogy aztán 1330 nyarán ismét elpártoljon. Károly Róbert ezért elhatározta, hogy leszámol hűtlen szövetségesével. Erre indította őt az is, hogy Kán László, volt erdélyi vajda fiai Bazaráb szövetségeseként dúlták Erdélyben a királyi birtokokat. Károly Róbert csapatai előbb a Bazaráb által korábban elfoglalt Szörény várát vették be, majd tovább indultak a román vajda felkeresésére. Bazaráb azonban követei útján békét és hétezer ezüstmárka kártérítést ajánlott a királynak. Károly Róbert azonban elutasította az ajánlatot, s közölte a követtel, hogy a vajdát szakállánál fogva húzza elő rejtekéből. Az előnyomuló hadsereg élelme azonban csakhamar elfogyott, s a király mégis elfogadta a vajda ajánlatát, és fegyverszünetet kötött vele. Hazafelé vonulóban azonban a Vöröstoronyi-szoros környékén, Posadánál a románok és a kunok bekerítették a király seregét, s a szoros kijáratait eltorlaszolva megtámadták. Lezúdított szikladarabokkal, nyilakkal és dárdákkal pusztították az összezsúfolódott katonákat. Károly csak annak köszönhette megmenekülését, hogy Hédervári Dezső felajánlotta: felveszi a király címeres fegyverzetét, hogy a románok azt higygyék, ő a király. Károly Róbert kevesedmagával így is csak nehezen menekült meg. Dezső vitéz, az önfeláldozás példaképe pedig elesett a támadókkal folytatott egyenlőtlen harcban.