Jelenlegi hely

Thököly Imre

Thököly Imre  fejedelem
Thököly Imre
41
fejedelem
(Késmárk, 1657. szeptember 25. – Nikomédia, 1705. szeptember 13.)
Az 1664. évi vasvári béke keltette felháborodás a magyar közvélemény jelentős részét új utak keresésére indította. A magyar méltóságok Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedésbe kezdtek, amelyet azonban lelepleztek, résztvevőit kivégezték vagy börtönbe vetették. Thököly István is részt vett részt az összeesküvésben. Ennek kudarca után fia, Imre Erdélybe szökött. Itt került kapcsolatba a bujdosóknak nevezett magyarországi menekültekkel. 1672-ben az ő soraikban vett részt az első, sikertelen támadásban, majd 1677-ben az erdélyi fejedelmi tanács őt helyezte a bujdosók hadainak élére. 1678-ban csapatai a bányavárosok területéig az egész Felvidéket elfoglalták. November 1-jén Barsszentkeresztnél vereséget szenvedett, de egy év múlva, 1679. november 3-án Szikszónál fényes győzelmet aratott egy császári hadoszlopon. 1680-tól immáron a bujdosók hadainak tényleges fővezéreként harcolt a Felvidéken. 1682. szeptember 16-án Ibrahim pasa a szultán nevében Magyarország uralkodójának kiáltotta ki Thökölyt, aki ettől fogva a Felső-Magyarország fejedelme címet használta. Az 1683. évi török hadjárat Thököly uralmát is biztosítani látszott, ám a Bécs alatti vereség véget vetett Thököly fejedelemségének is. A török is bizalmatlan volt iránta, s 1685. október 15-én a váradi pasa elfogatta. 1690 nyarán a szultán Erdély fejedelmévé nevezte ki. Thököly még utoljára megcsillogtatta hadvezéri képességeit. A járhatatlan havasokon átkelve Erdélyben termett, s augusztus 21-én Zernyestnél megverte a császári és erdélyi csapatokat. A siker azonban kérészéletűnek bizonyult, október végén Thököly is kénytelen volt elhagyni Erdélyt. 1697-ben Zentánál harcolt, majd a karlócai béke után Kisázsiában telepedett le.